Gyakran könnyedén összetörnek bennünket életünk lesújtó eseményei, vagy a körülöttünk élők problémái. Egyre több bántás, bánat, csalódás és próba ér bennünket, hogy szinte már el sem tudjuk viselni. Kezdjük elveszíteni a reménységünket, és úgy érezzük, hogy nem vagyunk képesek megbirkózni a ránk nehezedő nyomással. Isten azonban nem hagy magunkra bennünket ebben a nagy küzdelemben.
Ámulatba ejt bennünket az, amit sokszor nem is tudunk, vagy amire sokszor nem is gondolunk, hogy mennyire közel van hozzánk Isten.
Szíria királya megtámadta Izráelt. Isten tájékoztatta Elizeust a Szír király minden egyes tervéről, a próféta pedig továbbadta Izrael királyának. Így Izrael meg tudott előzni minden egyes halálos támadást. Akárhányszor az ellenség meg akarta lepni és csapdába ejteni az izraeli sereget, az izaeliek eltűntek és már nem voltakt sehol Ez feldühítette a szír királyt. Felderítői kinyomozták hol van a próféta. A király egy egész lovas hadsereget és harci szekereket küldött Elizeus ellen az éj leple alatt, és körülvették a várost.
„Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?” 2 Kir. 6,15
Ma is gyakran úgy tűnik, hogy az ellenség már nyer. Körül vesz minket halállal, félelemmel, bűntudattal, bánattal, szenvedéllyel, csalódottsággal, rettegéssel, szegénységgel, éhséggel, háborúval, reménytelenséggel, kétséggel és bizonytalansággal. Fokozatosan meg akarja gyengíteni hitünket, és azt akarja, hogy végül hitetlenekké váljunk. Sokan azt vesszük észre, hogy képtelenek vagyunk ellene harcolni.
De ez még nem a történet vége. Hogy mi is történt ezután, arról a következő blogban fogok írni.
Ha te is hasonlóan érzed magad, és szeretnéd megismerni a folytatást, kérlek írd le pár szóban a hozzászólásban.